Szín fut a tetthelyre, bíborsötét.
A test többi része elmosódik,
Gyöngyház-színben.
Sziklahasadékot
Szív megszállottan a tenger,
Egy üreg az egész tenger tengelye.
Akkora, mint egy légy:
A végzet jele
Lekúszik a falon.
Zárul a szív,
Hátracsusszan a tenger
Letakarva a tükrök.
Nagy csoda ez hogy két lélekre váltam.
Remélve nem vagyok útvan senkinek.
A régi lelkem még most is piros és szenved.
Néhány ember lenéz hogy én ki is vagyok, hogy is nézek ki.
De engem ez nem zavar mivel tudom hogy én az életemért élek nem a szerelemért.
Nem volt jó a versem tudom de erre fátylat borítok és a szememet behugyom.
LESZ MAJD ENNÉL TÖBBIS !